A nép körében egyszerűen karácsonyi csillagként is emlegetik. E csillag segítségével találtak rá a napkeleti bölcsek az újszülött Jézusra. Talán innét ered az a csillagok születéséhez és halálához kötődő földi létünk két pontja a születésünk, a halálunk, s közte az életünk. Vajon mikor és kitől hangzott el először, amikor felnézett az égre és meglátta a fényesen ragyogó, vagy alig pislákoló csillag  rengeteget?   Ha egy fényes csillag keletkezik, akkor a Földön valaki megszületik, s ha kihuny  egy, akkor  valakinek az élete elfogyott a Földi léte véget ért.

Gyakran felnézünk az égre és megcsodáljuk a milliónyi égi lámpást. Vajon eszünkbe jut e ez a népi vélekedés, talán babona, amikor hulló, vagy erősen fénylő  csillagot látunk? Eszünkbe jut e a Bibliából  Máté evangéliuma Jézus születéséről? Talán nagyot nem tévedek, ha azt mondom, hogy többnyire nem. De van egy hónap a december, amikor egyre gyakrabban idéződnek fel bennünk a bibliai gondolatok. Más értelmet kapnak az égbolton villogó csillagok. Ekkor érezzük igazán, hogy üzenete van a pislákoló és fényesen ragyogó távoli égitesteknek. Ekkor végig gondoljuk, hogy környezetünkben, családunkban hány csillag hunyt ki örökre és hány fényes csillag érkezett.

A karácsony közeledtével érezzük, hogy más íze lesz a szeretet, a család és a magány szavaknak. Körbe jár gondolatunk tekintete. Vajon milyen család vesz körül bennünket, mekkora benne az egymás iránti szeretet. Kinek szorítja lelkét a magány. Talán magunkba is tekintünk. Tudunk e őszintén szeretni. Tudunk e őszintén szeretetet adni és kapunk e cserébe. Őszintén tiszta szívből tudunk e ölelni, átölelni azt aki velünk van életünk minden pillanatában. Gondolunk e arra, hogy most kell megölelni szeretteinket, s nem elszalasztani azt a pillanatot, amikor még kinyújthatjuk a karunkat, mert van aki felé ezt megtehetjük. Gondolunk e azokra, akik már csak az emléket ölelhetik.

Mai világunk egyre gyakrabban veszi el tőlünk a fizikai ölelés lehetőségét, csodálatos érzését. Ezért ragadjuk meg életünk minden pillanatát, hogy ezt, amikor csak lehet megtegyük, s ne csak a betlehemi csillag ragyogásakor jusson eszünkbe.

Családok milliói szóródtak szét a világban. Szétváltak a boldogulás útjai. A talán csak a betlehemi csillag ragyogásakor gondolunk igazán arra, hogy a virtuális világunkban nem éri el egymást a karunk. Ülünk a monitor előtt, nézzük az okos telefonunkat és örülünk hogy látjuk egymást. Örülünk, hogy látszólag boldog a családunk Amerikában, Euróbában, s a Föld más szegleteiben.  Közben arra gondolunk, hogy vajon hányszor lesz még a sors kegyes hozzánk? Hányszor élhetjük át a távolban élő szeretteink szívszorító ölelését? Sokan lettek „világ családok”. De mégtöbbeknek adatik meg, hogy a betlehemi csillag ragyogásakor egy asztalnál üljenek és átéljék az ölelés meghitt pillanatát. Láthassák a karácsonyi ajándékot kibontó gyermek, unoka csillogó szemét, boldog mosolyát. Meg kell becsülni ezt az ölelést, mosolyt és szeretetet. Az egészségünk mellett  ez a legnagyobb kincsünk, amivel ha jól sáfárkodunk halálunkig kitart.

Varázsa van a karácsonynak. Felerősödik bennünk a szeretet a család összetartozásának érzése. Jó érezni a szobát betöltő  fahéjjas mézeskalács illatát. De fájdalma is van a karácsonynak. Felerősödik a magány lélekölő ereje. Ilyenkor sokan úgy érzik hogy jobban kell szeretni hozzátartozóinkat, erősebben kell átölelni őket. Advent időszakában különböző okból vezérelve sokan akarnak a szegényeknek, a magányosoknak segíteni. Elhangzanak a hangzatos mondatok az ajándékokat gyűjtők és osztogatók részéről.  „Kötelességünk segíteni a rászorulókat, az elesett embereket, a magányban élőket.„ Csak a karácsonyi túlcsorduló szeretetre van szükségünk? Csak a két napi törődésre, figyelemre? Csak a néhány napi áldott békés karácsony meghitt érzésére?  Az egytálnyi meleg ételre? Néhány órára nem gondolni a magányra? Vajon ez lenne a csak betlehemi csillag üzenete?

Nézzetek fel az égre, s ha megpillantjátok a különös fényt árasztó csillagot, lelketek mélyén ott találjátok az igaz választ.

Az égre nézve karácsony közeledtével ezek a gondolatok jutottak eszembe.

Boldog meghitt karácsonyt kívánva szeretném megosztani veletek!

Stikel János

Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége

elnöke