Most 2020 végén nagyon egyszerű a válasz a címben feltett kérdése. Semmit nem várok jobban, mint hogy eltűnjön az életünkből a rettegett vírus. Eltűnjön a családunkból, a környezetünkből, az országunkból a Földünkről. Eltűnjön a félelem, a bizonytalanság, a mindennapi létünk bizonytalansága. Azt várom, hogy a bajba került gyermekeink, unokáink megkapják az államtól azt a segítséget, melyre ezekben a nagyon nehéz időkben égetően szükségük van, sokaknak a túléléshez.

Azt várom, hogy az oly népszerű és sokszor eredményes szájkaraokét, érdemi, tömegeken segítő tettek váltsák fel.

Az igaz szót várom akár melyik csatornára is kapcsolok,  akármilyen újságot is olvasok.

Közjót szolgáló adó forintokat és Európai Uniós támogatásokat várok.

Azt várom, hogy a tíz éve tán jó szándékkal bevezetett, de elhibázott „ inflációkövető” nyugdíjemelés helyett végre egy egész élet munkájával megszolgált tisztes szépkort biztosító nyugdíja legyen annak a  több mint másfél millió átlag alatti nyugdíjasnak is, akinek az elmúlt tíz évben a folyamatos elszegényedés jutott osztályrészül.

Azt várom, hogy a jól hangzó átlag százalékokat, jól hangzó forint összegek váltsák fel.

Azt várom, hogy ne csak az Idősek Világnapján tudjuk meg, hogy azt a megbecsülést és tiszteletet kapjuk,  amit megérdemlünk.

Azt várom, hogy a hatalom végre meghallgassa azokat is, akik nem fényes győzelmekről beszélnek a végeken.

Azt várom, ha az illetékes kinéz a budapesti irodája ablakán messze lásson, egészen a messze távolban lévő zsáktelepülésekig.

Jól szeretném magam érezni a jövő évben és szeretném, ha a többi nyugdíjas társam is boldogan élhetne a közélet tiszta levegőjében.

Azt üzenem nyugdíjas sorstársaimnak, hogy ne sajnálják, hogy megöregedtek, mert sokaknak ez sem sikerül.

Boldog, a lehető legjobb egészségben megélt új esztendőt kívánok minden nyugdíjas társamnak és  családtagjaiknak.

Barátsággal:

Stikel János

Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége

elnöke