Kedves Szépkorú Fiatal Barátaim !

Nyugdíjas sorstársaim!

Talán senki sem tudja oly szemléletesen a rohanó időt, az életünk gyarapodó, s egyben elfogyó éveit úgy megfogalmazni, mint a költő. Valóban úgy tűnik mindnyájunknak, hogy a fiatalság és az idős kor között csak egy kurta élet van, mely tényleg gyorsan elrohan.

Nehéz dolga van ilyenkor a köszöntőnek, aki maga is jópár ikszet felvésett már a szülői ház mestergerendájára. Ilyenkor frappánsakat, bölcs egyben jópofa gondolatokat várnak a köszöntöttek. Én egy kicsit megkönnyítettem a dolgomat és segítségül hívom a csodálatos halhatatlan énekest Elvis Presley-t, aki a ”Ha a holnap soha nem jön el” című fantasztikus dalában énekli, hogy eljön majd a pillanat, amikor nem jön el a holnap ezért úgy élj és úgy mondd, el valakinek akit szeretsz, azt hogy mire gondolsz, mert lehet, hogy a holnap soha nem jön el.

„És ha lejár az időm a földön És neked nélkülem kell szembenézned a világgal az a szerelem és szeretet, amit a múltban adtam neked az utolsókig elég lesz ha a holnap majd soha nem jön el. „ Így szól a dal megható néhány sora.

Talán szomorúnak tűnnek ezek a gondolatok és mégsem az elmúlásról szólnak, hanem az életről, a nemtől kortól független életről, az élet nagyszerűségéről, csodájáról. A mindennapok megélt pillanatairól.

Ma, most kell szeretni, becsülni társunkat, családunkat egymást az időseket. Ne tartalékoljunk holnapra!  S ha eljön a holnap az újra ma lesz.

Az egymást közti beszélgetések alkalmával gyakran hangzik el: „mintha csak ma lett volna”. Ekkor döbbenünk csak rá, hogy az a nem rég volt emlék már több évtizede történt. A régi, gyakran megsárgult képeket nézegetve vesszük észre, azon még nincsenek az arcokon az idő szántotta barázdák és önkéntelenül felsóhajtunk: „ Hova lettek az évek, az évtizedek?

Valóban, hova repültek az évtizedek?

Mintha most kísért volna anyánk kézen fogva az iskolába.

Mintha ma lett volna, amikor szívünk választottjának örök hűséget esküdtünk, hogy aztán a megszülető gyerekek bearanyozzák életünket. S most már az unoka szorítja a nagymama, vagy a nagypapa kezét.

Sokak számára ma már csak emlékként cseng az a szó, hogy kisfiam, kislányom.

Hol van a sok-sok év?

Ott van az arc barázdáiban, ott van a gyengülő esetenként már reszkető kezekben, az ősz hajszálakban, a kampós botokban, a szemüvegekben, a gyerekekben, az unokákban.  És sajnos ott van a magányban, a betegségekben és a fejfákban is.

Noha az idős kor valahol az elmúlást jelzi, én mégis úgy gondolom, hogy inkább az élet egy olyan szakaszát jelenti, amely  a pihenésé, és az évtizedes tapasztalatok átörökítéséé.

Azt az időszakot jelenti, amely tele van tervekkel, az elmaradt vágyak megvalósításával. Amikor, az egykoron lángolt szerelem, megbecsüléssé, szeretetté alakul.

Azt az időszakot is jelenti, amikor visszapillantva az évtizedekre, látják hogyan nőtt terebélyes lombkoronája az egykor közösen ültetett családi élet fájának.

Az az időszak, amikor hétvégeken gyakran pillantanak ki az ablakon, vagy a ház kerítésén lesve, mikor érkeznek a gyerekek az unokák, a dédunokák.

Amikor cinkos mosollyal találkozik a  nagypapa tekintete az unokáéval, és zsebpénz csusszan csokira, játékra, barátnőre.

Az idős kort szokták az őszhöz is hasonlítani, amikor a természet nyugovóra tér a fák elhullajtják leveleiket.

Nekem az ősz nem ezt jelenti.

Nekem az aranyló sokszínűségében pompázó erdők az élet szépségét jelentik.

Nekem az ősz a szüretet, a betakarítást az élet gazdagságát, a következő év alapjait jelenti.

Úgy gondolom így vagyunk ezzel mindnyájan. A tél közeledtével, már az új évet tervezzük, nem az elmúlásra gondolunk. Így van ez rendjén. Hiszen minden életkornak meg van a maga szépsége, csak meg kell keresni, meg kell találni benne.

Bevallom én nem igazán vagyok híve az ilyen különböző napoknak. Ezek arra ugyan alkalmasak, hogy felhívják valamire a figyelmet. Most a szépkorúakra.

Mégis úgy gondolom, hogy ennek a napnak sem kellene másnak lenni, mint a többinek.

Nem lehet  egy napon, de egy egész hónapban sem bepótolni minden elmaradt megbecsülést és szeretetet, vagy figyelmességet.

A szépkorúak köszöntése  arra alkalmas, hogy egy picit megálljunk, rendezzük gondolataikat és belenézzenek a lelkiismeretükbe azok, akik ma felelősek és tehetnek az idősek életkörülményeikért, életminőségükért. A figyelem, a gondoskodás nem kötődik egyetlen naphoz. Ez folyamatosan jár nekünk, a szépkorúaknak. Megdolgoztunk érte.  Megérdemeljük a fiatalabb nemzedékektől.

Én magam is mint a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége elnöke azon vagyok, hogy lehetőségeimhez képest felhívjam a figyelmet a nyugdíjasok nehezedő életkörülményeire és megtegyem azokat a javaslatokat, amelyek megfogadása gondtalanabb éveket biztosíthat. Büszke vagyok arra, hogy dolgozhatok a somogyi szépkorúakért, Értetek!

Szeretettel köszöntelek benneteket.

Kívánok elsősorban nagyon jó egészséget, szeretteitek körében sok örömöt és boldogságot, nyugodt, békés, életet az emberi kor legvégső határáig.

Ne sajnálják, hogy megöregedtetek, mert sokaknak ez sem sikerül.

Kaposvár, 2020. szeptember  30.

Üdvözlettel:

Stikel János

Nyugdíjasok Szervezeteinek

Somogy Megyei Szövetsége

elnöke

Somogy Megyei Közgyűlés Tagja